Mozart ihlette golyók
Elkészítés módja
1. Először elkészítjük a barna masszát: a száraz hozzávalókat jól összekeverjük, majd hozzáadjuk a többi adalékanyagot és evőkanalanként annyi vizet, hogy sűrűbb, de nem morzsalékozó tésztát kapjunk.
2. Kis golyókat (kb. 2 cm átmérőjű) formálunk belőle, amiket egy dobozba vagy tálcára helyezünk és mélyhűtőbe tesszük legalább fél órára, vagy akár többre is, hogy jól megszilárduljanak.
3. Eközben a barnához hasonlóan a mandulás masszát is összegyúrjuk. Az időközben megkeményedett golyókat a "marcipánba" bugyoláljuk és ismét hűtőbe tesszük megdermedni.
4. A csokoládémázat gőz fölött összekeverjük, majd egyesével a csokiba mártogatjuk.
Mozart ihlette golyók recepthez fűződő történet, jótanács
Hol volt, hol nem volt...
A fáma úgy szól, hogy az eredeti Mozartkugel, azaz a Mozart-golyó (bonbon) ötlete egy Paul Fürst nevezetű salzburgi cukrász fejéből pattant ki még 1890-ben. A dolog odáig "fajult", hogy találmányával aranyérmet nyert az 1905-ös párizsi világkiállításon. A méltán híres bonbonnak persze hamar utánzói akadtak, így csakhamar több változat is kialakult. Az eredeti "Original Salzburger Mozartkugel" valójában egy vastag nugátkrémben megbúvó, pisztáciával felturbózott marcipángolyó, melyet csokoládéba mártanak, és kék lenyomatos ezüst alufóliába csomagolnak. A későbbi utánzat, a tájainkon elterjedtebb "Echte Salzburger Mozartkugel" főként annyiban tér el az ősétől, hogy eggyel több rétegből áll (belülről kifelé): pisztáciás marcipán, nugát, marcipán, csokibevonat. Első pillantásra megkülönböztethetővé az arany sztaniol teszi, Mozart színes arcképével.
Érdemes megnézni a Wikipédia osztrák oldalán a "Mozartkugel"-t keresve az egyes változatokat metszetben, valamint az "Original Salzburger Mozartkugel" ízléses weboldalát, melyen fotókkal illusztrálva végignézhetjük a golyóbisok előállítási folyamatát. :)
Bár az én változatom csak egy "olcsó utánzat" (nem pejoratív értelemben), könnyű elkészíteni, és a mandulás-marcipános ízek kedvelőinek - szerintem - nem fog csalódást okozni.
TIPP:
- ha valakinek sikerül hozzájutnia sótlan pisztáciához, még eredetibbé varázsolhatja ezt az édességet.
- a golyókba fogpiszkálót szúrva és így mártogatva, majd ezeket hungarocellbe szúrva szép, egyenletes, sima csokibevonatú golyókat kapunk.
Sok szeretettel minden Zoli névre hallgató nőnek (ha már március 8-at írunk)... meg persze minden édesszájúnak! ;)
Ahá, szóval karperec Zoltán... ;) Akkor egészségedre, ha csak így virtuálisan is! Igazad van, tényleg sok pepecselés van az ilyesmivel. Én meg pláne nem a gyorsaságomról vagyok híres, mindennel képes vagyok hosszasan játszadozni, hogy az olyan legyen, ahogy én elképzeltem. És ez vonatkozik a fotózós részre is - millimétereket tologatom ide-oda, próbálgatom, hogy lenne jobb, milyen szögben essenek a fények... Elvan a gyerek, ha játszik, főleg, ha van mivel. :D
A pincepörköltet köszönöm szépen! Bár egy éve nem eszem húst (elképzelem, ahogy most húsimádóként a fejedhez kapsz, hogy hogyan lehet így élni?! :) ), de a levét azért megkóstolnám. ;)
Most nézem, hogy ezzel köszöntötted a Zoltánokat! Köszi!!! :)
Neked meg boldog nőnapot így utólag is! (mondjuk egy pincepörkölttel...)
Sajnos én meg kilószámra tudom enni magában is a marcipánt...
Az a baj ezekkel a falatnyi édességekkel, hogy rengeteg meló van vele, és egy pillanat alatt elfogy.
Köszönöm szépen!
Nagyon szépek és finomak.
Szeretem a marcipános sütiket is.
Gratulálok:Edit.
Köszi manócska! ;)
Az igazat megvallva én sem rajongok a marcipánért, viszont akit megleptem vele, ő meg nem igazán édesszájú, de a mandulás ízt szereti.
Nagyon szépek, bár én nem szeretem a marcipánt