X. Kőtésfesztivál Kürtön

X. Kőtésfesztivál Kürtön
Szerző: cherryka

Nem, nem elírás, jó helyen járok, nem kézimunkás oldalra szántam a cikket. :) Igen, ez így egy létező szó, hosszú „ő”-vel, ahogy írtam. Esetleg, ha azt mondom: csiripiszli vagy csíramálé, netán biracs, akkor már ismerősebben cseng? Még mindig nem? Sebaj, most lehull a lepel!
 
Mi az a kőtés?
Joggal teszitek fel a kérdést. A kőtés egy évszázados múlttal rendelkező, mára csaknem teljesen elfeledett böjti étel. Különlegessége, hogy a világ más tájain ismeretlen, csak hazánkban és a magyar nyelvterületen ismerték és fogyasztották előszeretettel, elsősorban a szegényebb családoknál.
Lényegében egy leőrölt búzacsíra áztatásából nyert folyadék és liszt elegyéből sütött ételről van szó, mely állagra kicsit nyúlós, ragacsos, „csirizes” massza, ízre pedig hozzáadott cukor nélkül is nagyon édes, 33 %-os cukortartalmú tömény kása.
 
Honnan ered a neve?
A kőtés kifejezés valószínűleg onnan eredeztethető, hogy az étel elkészítéséhez a búzaszemeket – népiesen szólva – ki kellett „kőteni” (csíráztatni). A biracs pedig török eredetű szó. Mivel más nemzeteknél nem terjedt el ez az étel, így jellemzően nevének sincsenek más nyelvű fordításai. (Mondjuk szlovákul „kalkýš” néven emlegetik, már aki egyáltalán hallott róla.)
 

Hogyan készül?
Ahogy a gasztronómia más területein is, a jó végeredményt itt is a jó minőségű alapanyag alapozza meg, mely esetünkben a búza. Fontos, hogy emberi fogyasztásra szánt gabonát használjunk, semmiképpen sem takarmány, vagy vetésre szánt magokat, hiszen azok vegykezeltek lehetnek.
Az első, és semmiképpen nem elhanyagolandó lépés a búza átválogatása. Erre nem csak azért van szükség, hogy megtisztítsuk az esetleges szennyeződésektől és a szemek közé keveredett, oda nem illő anyagoktól, hanem mert a hibás, tört búzaszemek a csíráztatás során romlásnak indulhatnak, és penészedést okozhatnak.
A következő, leginkább időigényes és türelmet, gondoskodást igénylő feladat a csíráztatás. Az átöblített búzát néhány órára (akár 1 napra) vízbe áztatják, majd lecsepegtetik, és két gyolcs közé vékonyan szétterítik, majd 5-6 napig sötét helyen csíráztatják – az időtartam ugye függ a környezet hőmérsékletétől, a sötét meg azért kell, hogy idő előtt ne zöldüljenek ki a csírakezdemények. A gondoskodás abban áll, hogy a csírákat folyamatosan nedvesen kell tartani, de nem vízben áztatva. Ezért aztán naponta többször is célszerű vízzel permetezni vagy átöblíteni őket.
A következő lépésben kerül sor az átöblített, leszűrt magvak ledarálására (húsdarálón). A kész masszát vízzel öntik fel, majd leszűrik, és jól kinyomkodják. Ez a csíralé adja majd a kőtés alapját. (Hűtőben tárolva néhány napig eláll, de hosszabb távon a befagyasztása a legmegfelelőbb tartósítási módszer.) Ehhez kerül a finomliszt, melyet közepesen sűrűre, de még folyós állagúra kevernek.
A sütésre szánt kacsasütő tepsi (vagy egyéb széles, laposabb lábas, kerámiatál, netán alufóliából készült, magasabb szélű tálca) aljába egy kis csíralevet öntenek – hogy ne süljön le –, majd erre öntik a sütésre váró kőtést. Hogy ne fusson ki, ferdén 1-2 nádszálat szúrnak bele a keletkező gőz távozásához. Meleg sütőben vagy kemencében addig sütik, míg aranysárga nem lesz, tetején vékony kéreggel, az edény szélén karamellizálódott szélekkel.
 
Egészséges?
Határozottan IGEN! Hiszen a búzán, vízen és liszten kívül semmilyen más hozzávalót nem tartalmaz; tartósítószert, mesterséges színezéket és aromákat, mindenféle „E”-t meg pláne nem! Ezzel szemben viszont megannyi vitamint (E, B1, B2 és B6) és nyomelemet viszont annál inkább. Hagyományosan a tavasz kezdetén készítették, pont abban a tápanyaghiányos időszakban, amikor az ősszel elraktározott termények már elfogytak, az újak meg még nem fejlődtek ki. Így a szegény ember is olcsón juthatott értékes tápanyagokhoz.
Bár régi eledelről van szó, a mai reform ételek közt is megállja a helyét. Kutatások is alátámasztják, hogy a gabonacsírából készült ételek jelentős mértékben hozzájárulnak a rákmegelőzésben, valamint a már kialakult betegség gyógyításában is!
 
Hagyományápolás – X. Kürti Kőtésfesztivál
Egy különleges rendezvényről osztom meg most Veletek élményeimet. Bár március vége már rég volt, nekem sajna csak most sikerült lejegyeznem a történéseket. Ettől még fogadjátok szeretettel. ;)
Kürt község egy kis felvidéki, 2000 lelket számláló település, ahol immáron 10. alkalommal szervezték meg a hagyományok ápolását és tovább örökítését szívükön viselő szervezők (főként Danczi Mónika) a környéken nagy népszerűségnek örvendő Kürti Kőtésfesztivált a helyi faluházban.
Az évek során egyre nívósabbá csiszolódott a fesztivál, és magának az ételnek az ünneplésén, bemutatásán, kóstolásán, a kőtések versenyén kívül számos egyéb kiegészítő programmal is szórakoztatják a nagyérdeműt. De vegyük csak szépen sorjában:
 
A hosszas és igényes előkészületek, a gondos szervezés után egy szép kora tavaszi napsütéses szombat délutánján került sor a rendezvényre. Bár a tervezett program szerint 13 órától lett volna kapunyitás, néhány érdeklődő már a reggeli órákban megérkezett távolabbi városokból, hogy ők mindenképpen kőtést szeretnének vásárolni! 13 órától kezdődött a regisztráció, ekkortól nevezhették be a kőtésüket versenyben megmérettetők. A látogatóknak lehetőségük nyílt ún. pontozójegy vásárlására is, mely feljogosította őket arra, hogy az összes versenyben lévő kőtésből kóstolót kapjanak, és szavazataikkal közönségszavazás útján kiválasszák a legízletesebb és leglátványosabb kőtés gazdáját. A hivatalos program 14 órakor, a fesztivál megnyitásával kezdődött.
 

Az első programpont a kőtések látványpontozása volt, hiszen nem csak az íz, hanem a vizuális megjelenés is közrejátszott a végső értékelésben. Az erre a célra varrt textíliákba bugyolált, számokkal ellátott (a részrehajlás elkerülése végett) edényeket először az 5 tagú zsűri, majd a szavazásra jogosult közönség tekinthette meg.
 

Ezután következett az idei fesztivál újdonsága: a „kőtéskészítés élőben”, melyen a jelentkezők közül kisorsolt 5 szerencsés kapott lehetőséget. Ugyanis bármennyire egyszerűnek tűnhet is a kőtés elkészítése, sok-sok éves tapasztalattal rendelkező háziasszonyok is újra és újra tapasztalják, hogy ugyanabból az alapanyagból, ugyanolyan módon készítve, akár egyszerre sütve is más lehet a végeredmény (valódi, már-már mitikus talány ez mindannyiuk számára). Klári néni lépésről lépésre vezette végig a lelkes résztvevőket a kőtéskészítés folyamatán, akik a kapott alapanyagokból a közönség előtt készítették el életük első saját kőtését (melyet a faluház konyhájában meg is sütöttek, így haza is vihették azt).
 

Amíg a kulisszák mögött a lelkes cserkészcsapat sürgött-forgott, hogy a 19 nevező kőtését a kóstolótálakba adagolja a zsűri és a pontozó közönség számára, addig a érdekes előadásoknak lehettünk szem- és fültanúi. Először MUDr. Križanovič Ferenc táplálkozás-szakértő méltatta a kőtés előnyeit, majd – míg a közönség soraiban zajlott a kőtések kóstolása és értékelése –, egy kis visszatekintést kaptunk a fesztivál elmúlt éveibe. A közönség előtt Skala Csilla dietetikus is fellépett, aki az egészséges táplálkozás kiemelkedő fontosságáról beszélt.
 

Az oktató és tanulságos előadásokon túl a szórakoztatás sem szenvedett csorbát, hiszen a zsűrizésen kívül Agócs Gergely dudás és népmesemondó zenéjével és tréfás történeteivel is mosolyt csalt a résztvevők arcára.
A tartalmas délután végül elérkezett a csúcspontjához, az eredményhirdetéshez: a zsűri döntött, és a közönségszavazatokat is összeszámolták. A döntés nem volt könnyű, de sikerült megtalálni a sok jó kőtés közül is kiemelkedő legjobbakat! Idén is 5 Aranykőtés-díjat osztottak ki. Az Aranykőtés vándordíjat a legjobb kőtés készítője, Sütő Rozália kapta, a közönségdíjat pedig Futó Csilla vehette át.
 

Szót érdemelnek még a párhuzamosan zajlott programok is. Az idei kőtésfesztivál mellett első alkalommal fiatal kortárs művészek kiállítására is sor került, akiknek ez a rendezvény jó alkalom volt a bemutatkozásra. Számos művészeti ág képviseltette magát – láthattunk fotókat, grafikákat, rajzokat, festményeket, ólomüveget, horgolásokat és hímzéseket egyaránt. Ezen kívül ki lehetett próbálni a szőnyegszövést, a kicsik a Gyermekvilágban kézműveskedhettek, aki megéhezett, a „böjti büfében” házi kenyérrel és sajttal, valamint forrásvízzel csillapíthatta éhségét, szomját. Akik meg még nem „vetemedtek” arra, hogy maguk készítsék el kőtésüket, jótékonysági vásár kereteiben vásárolhatták meg a garantáltan finom és ízletes kőtéseket egyedi, erre az alkalomra kézzel készített kerámiatálakban. Akkora keletje volt e különleges finomságnak, hogy a közel 300 adagnak hamar csak hűlt helye lett, és a szervezők rugalmasságának köszönhetően ott helyben újabb adagokat sütöttek a helyi asszonyok!
 
Egy igazán nem mindennapi rendezvényen vehettünk részt, melyért nagy köszönet illeti a szervezőket és segítőket! Véleményem szerint elismerését érdemel, ha valaki tesz azért, hogy az őseinktől örökségül kapott hagyományainkat éltessük, népszerűsítsük, ne hagyjuk feledésbe merülni.
(Terveim szerint a közeljövőben recepttel is szolgálok a vállalkozó szelleműek számára…)

7 hozzászólás

  1. cherryka
    cherryka #129 2013. 05. 14. 01:24 Válasz

    Köszi szépen! Nekem is örömömre szolgált, hogy végre én is megoszthattam Veletek valami gasztro vonatkozású élménybeszámolót. Meg aztán ki tudja, hátha valakinek felkelti olyannyira az érdeklődését a rendezvény, hogy jövőre kedve szottyan, és el is látogat rá... ;)

  2. karperec
    karperec #128 2013. 05. 13. 15:13 Válasz

    De jó kis beszámoló! Köszönöm szépen!
    Jó, hogy vannak akik ápolják a hagyományokat!

  3. cherryka
    cherryka #124 2013. 05. 12. 08:33 Válasz

    Nagyon szívesen! Örülök, ha tetszett!

  4. dugódani
    dugódani #122 2013. 05. 11. 21:22 Válasz

    Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt az érdekes történetet.

  5. t.variam
    t.variam #121 2013. 05. 10. 08:55 Válasz

    Jó az ötlet, mindenképpen "tetszikelni" fogok. Ügyesek voltak a kürtiek, hogy éppen ilyen különleges, már-már kivesző étel köré szervezték a rendezvényt. Azt is olvastam, hogy az Alföldön ezt elkezdték boltokban árulni.
    Én kb. 100 km-re lakom Kürttől, ami nincs túl közel, de nem is hatalmas távolság.

  6. cherryka
    cherryka #120 2013. 05. 09. 22:18 Válasz

    Köszönöm a kedves hozzászólásodat! Kifejezetten örülök, hogy máshol is él még a hagyománya ennek az ételnek, pláne, hogy még egy mai könyvben is szó esik róla! Lehet, hogy nem is lakunk egymástól oly messze... ;) Bár ez relatív, de végül is az a 30 km szerintem nem sok, ami engem a Dunától elválaszt.
    Nem merem megígérni, hogy szólok (elvből nem teszek olyanra ígéretet, amiről nem vagyok biztos, hogy be tudom tartani), de ha jövőre eszembe jut, akkor majd legalább egy üzenetet küldök a rendezvényről. Vagy a fesztivál azonos nevű oldalának "tetszikelése" az ismert kék-fehér közösségi oldalon is segíthet, hogy időben értesülj a fejleményekről.

  7. t.variam
    t.variam #119 2013. 05. 09. 13:05 Válasz

    Gratulálok a cikkedhez, nagyon hasznos és olvasmányos beszámolót írtál. A főszereplő étellel nem olyan régen találkoztam Jámborné Balog Tünde könyvében, amelyről recenziót írtam, pont most jelent meg. Ő egy makói író-képzőművész, és ettől valahogy az volt az érzésem, hogy a csíramálé (arra felé így nevezik) valami dél-alföldi retro kaja. :) Az Interneten máshol is találtam erre vonatkozó cikket, amelyben ottani specialitásnak nevezték. Ehhez képest meglepett, hogy ez az étel -más néven - a mi vidékünkön is ismert. (ezt úgy értem, hogy én a szlovák határ magyar oldalán élek, szóval, palóc/felvidéki ízvilágban. ) Ennek nagyon örülök, ez egy olyan finomság, amit mindenképpen népszerűsíteni kell. A Te étel leírásod teljesen megegyezik azzal, amit a dél-alföldi sütemény kapcsán olvastam.
    Ez a fesztivál ötlet hihetetlenül jó, nagy buli lehet, Agócs Gergely felénk is gyakran megfordul (persze, ő mindenhol ott van, ahol hagyományokról van szó.
    Jövőre én szeretnék elmenni kőtést kóstolgatni. Kösz a hírt! :)

Hozzászólás írása

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Megjegyzés: A weboldalunkon beküldött hozzászólásokat moderátoraink a nap 24 órájában ellenőrzik. Az elküldött hozzászólás a weboldalon megjelenik ugyan azonnal, de moderátoraink kifogásolható tartalom esetén a Felhasználási feltételeknek megfelelően bármikor törölhetik.