- Az ánizs általában júliusban virágzik, amit augusztusi-szeptemberi terméshozatal követ. A magja a köményhez hasonlít, 80-90 % illóolajat tartalmaz, 10-30% zsíros olajat, fehérjét és cukrot. Nyáron, erdőkben vagy mezőkön lépten-nyomon belebotlunk, de csak akkor jövünk rá, hogy ez ánizs, amikor kézmagasságban lévő, ernyős, fehér virágzatát vagy leveleit szétmorzsoljuk. A kúlturfajtája Pimpinella anisum néven ismert. A legértékesebb, nagy magvai miatt a Spanyolországban termesztett ánizs. A francia, touraine-i ánizs érdekessége viszont, hogy a magja zöldszínű és édes, míg Oroszországban a fekete, Olaszországban pedig a fehérmagvú ánizsfajta terjedt el.
- Az ánizs fénykorát akkor élte, amikor nem volt még ennyiféle gyógyszer forgalomban, mert az ánizs étvágygerjesztő, vizelethajtó, vértisztító, izzasztó, idegerősítő hatása mellett, gyomor és epebántalmak ellen is gyógyító hatású. Valószínüleg ezért fedezte fel a likőripar is a maga számára, és mára a magokból kinyert kivonat elengedhetetlen kelléke a gyógyitaloknak. A kozmetikai ipar viszont fogkrémek, szájvizek ízesítésére használja, de régen még hajtetű, élősködők elűzésére is ezt alkalmazták.
Ánizsos ételek és italok
- Az ánizs igazi mediterrán fűszer, melyet évezredek óta használnak az ott élő népek. Csak a középkorban kezdett elterjedni más országokban, például Angliában annyira népszerű volt, hogy az angolok a London Bridge javítási költségeit az ánizsmag kereskedelemből befolyt adókból finanszírozták. VI. György ruháit a feljegyzések szerint ánizzsal illatosították. Az ánizs még egy érdekessége, hogy a kutyák is annyira kedvelik az illatát, hogy agárversenyeken felhasználják az ún. ánizsnyom kialakítására. Indiában pedig étkezés után ánizsmagot rágcsálnak a jó emésztés elősegítéséhez.
- Az ánizsos és édesköményes italok fő jellemzője, hogy vízzel keverve az illóolajok kicsapódnak belőle – ez az ún. Louche-hatás -, így az ánizsos likőrökhöz vizet adva opálos, zöldes színt kapunk. Több nép készít belőle pálinkát vagy likőrt. A görög ouzo (ejtsd úzó) vagy a francia abszint (a zöld tündér) alapja mind az ánizs, de az olasz anesone és galliano nevű italok alapanyaga is az ánizs. A svédek akvavitnek, a bolgárok masztikának hívják a saját ánizsos italukat. Törökországban az ánizsos rakit oroszlántejnek is nevezik, és gyakran fogyasztják étkezések kiegészítéseként, vízzel hígítva.
- Az italokon kívül gyümölcsleveseket, hús- és vadételeket, süteményeket, kenyérféléket is ízesíthetünk ánizzsall, de mindegyikbe csak egy kicsit kell tenni, mert jobb, ha ezeknél az ételeknél az ánizs markáns íze nem dominál. A teasüteményekbe viszont ne sajnáljuk, mert azoknál fontos, hogy karakteresek legyenek. A különféle piték és túrótorták tésztáját is ízesíthetjük egy kis ánizzsal.
- A dél-franciaországi Provence-ban a tengeri halételek kísérője a híres ánizsmártás, (lsd képen) de salátákat és süteményeket is ízesítenek vele. Olasz esküvőkön, ünnepeken találkozhatunk a pizzelle nevű kerek, gofriszerű süteményben az ánizzsal. Melynek alapja a tojás, liszt és cukor. Gyakran ízesítik ánizzsal, citromlével, vaníliával. Létezik töltött változata is (lsd a képen), ilyenkor két pizzelle közé ricottás vagy mogyorós krém kerül.
Csillagánizs
- Évezredes múltja van a csillagánizsnak, amelyet Dél-Kelet-Ázsiában szerelemgerjesztő hatása miatt is nagyra becsülnek. Nincs rokonságban az egynyári ánizzsal, olyannyira nem, hogy fán terem. Az 1500-as években került Európába Dél-Kínából (ott honos), ahol először a hollandok alkalmazták italok ízesítésére. Az örökzöld fáról annyit kell még tudni, hogy hatalmas magasságokat érhet el és nagyon illatos a virága, mivel a liliomfafélék közé tartozik. A fa minden része, a kérge, levele, termése ánizs illatot áraszt, ami az anethol nevű vegyületnek köszönhető. A boszorkány konyhában mindkét ánizsfélének a szerelmi bájitalok között van a helye. Ezt a jótékony hatását már Dioszkuridész, a Néró császár idejében élt görög orvos is lejegyezte.
- Bár más növényfaj, de az édesköménynek is beletartozik az ánizs csapatba. Az olasz konyha a zsenge leveleit salátaként vagy főzelékként hasznosítja, a többi mediterrán nép pedig vajban párolva köretet készít belőle.
0 hozzászólás