Fele cukor fele méz, avagy rózsából készült édességek

Az indiai szubkontinensen, Közel-Keleten, a Balkánon, Iránban stb. iszonyú méreteket ölt a rózsa fogyasztása. Szinte minden édességben jelen van, cukrozott, kandírozott, rózsavíz formájában. Ami számomra érdekes, hogy a recepteket olvasva ezek a keleti “rózsás” édességek majdnem minden esetben tej, tejszín vagy joghurt hozzáadásával készülnek.

- Kezdjük hát az indiaiak népszerű alkoholmentes italával a Rooh Afza-val, ami tulajdonképpen egy rózsaszörp, szódával hígítva, hozzávalók: 1 pohár hideg tej, 2 evőkanál rózsaszörp, 2 db jégkocka, 1 ek cukor, és kb. 200 ml szóda. Aztán ott van a kulfi, a rózsafagyi (a kulfi, perzsa szó, csészét jelent). Rózsa, mangó, kardamon, sáfrányos és pisztáciás változatban is készül. A kulfiról annyit kell tudni, hogy abban különbözik a hagyományos, nyugati stílusú fagyiktól, hogy nem keverik fagylaltgépben, melynek következtében egy tömör, szorbé, parfé-szerű édesség lesz belőle, kb. a hagyományos, puding alapú fagylaltokhoz hasonló. Szerintem a kulfinak nyugodtan nyithatnánk egy külön kategóriát a fagyasztott, tejalapú desszertek között, mivel sűrűbb, mint a fagylalt, de krémesebb, mint a parfé. Napjainkban a kulfit gyakran sűrített tejből és tejszínből készítik, cukor hozzáadásával, úgy hogy az alapanyagokat felteszik főni, majd vízben elkevert keményítővel besűrítik. Amikor kész, még egyszer felforralják a keményítővel együtt, végül szárított, aszalt gyümölcsökkel, pisztáciával, kardamonnal megszórva formába öntik és lefagyasztják. Fogyasztás előtt 10-15 perccel kiveszik a hűtőből, hogy legyen ideje megolvadni (lsd. a képen)
- Az indiai barfi, szintén egy rózsa hozzáadásával készülő desszert: a rózsavízen és szörpön kívül, sűrített tej, kókusz, cukor kell hozzá, meg sáfrány, amitől szép sárga színt kap. Hagyományosan négyszög formában árusítják.
- A szintén indiai gulab jamun golyócskát, édes rózsavízben áztatva fogyasztják Indiában a piros betűs ünnepeken. Ez is egy tej alapú édesség, Dél-Ázsiából került át Indiába, Myanmarba, Nepálba, Bangladesbe, Pakisztánba. A tejből/íróból készült édességet magokkal megszórva (mandulával) kínálják, így teszik az ízét még karakteresebbé. A gulab titka, hogy a tejet/írót hosszú ideig, lassú tűzön főzik, egészen addig, amíg a víz többsége el nem párolog belőle. Az így visszamaradt szilárd anyagot khoyának nevezik, amit egy csipetnyi liszt hozzáadásával tésztává gyúrnak, majd apró golyócskákat formálnak belőle, végül forró olajban kisütik (kb. 148 fokon), ezután a golyókat zöld kardamonnal, rózsavízzel és sáfránnyal ízesített, cukros szirupba áztatják. Vendéglőkben is gyakran ezt szolgálják fel desszertként (indiai barátaim rendszeresen ezzel kínálnak).
- A baklava egy kiadós, édes rétes, számos közel-keleti és balkáni ország konyhájában megtalálható, a törökök, arabok, görögök, örmények, bolgárok, sőt még a szerbek is egyaránt saját édességeik között tartják számon. Tulajdonképpen ez az émelyítően édes keleti édesség, egy rétestészta alapú, apró sütemény, amit dióval, mandulával, mogyoróval vagy pisztáciával töltenek meg, mézzel vagy cukorral ízesítenek és rózsavízzel öntenek le. A méztől csöpögő baklava diétásabb változata az ún. pacsirta fészek, ami rózsa és narancsvirág vízzel leöntött, leheletvékony aprósütemény, sűrű, bivalytejjel “megkoronázva (a múlt héten ettem a Maharashtra napon).
- A halva egy liszt, cukor és szezámolaj+magvakból összeállított édesség, olyan, mint az olasz fehér nugát. Indiából és Közép-Ázsiából származik, onnan terjedt át DNY-Ázsiába és K-Dél-Európába, a Közel-Keleten a Balkánon, de még a volt Szovjetunió egyes területein is népszerű.
- Gumdrop: (szó szerint íny eldobó) egy arab eredetű, zselés cukor, mely már a 10. század óta ismert.
- A lokum, afyani specialitás, egy arab szakácskönyvben 1777-ben említették meg először, Európában viszont csak a 19. században terjedt el, szultán kenyér, rahát, vagy Turkish delight néven (a bolgárok, oroszok kedvence). A lokum, keményítőből és cukorból készül, van, ahol tejszínnel leöntve tálalják. A Balkánon családi ünnepek elmaradhatatlan tartozéka. Gyakran ízesítik citrommal vagy rózsavízzel, az utóbbitól szép rózsaszínű lesz. Állaga könnyű, zselészerű, átlátszó, kis kockákra vágva, mutatós dobozokba csomagolva árusítják, s hogy ne ragadjanak egymáshoz, porcukorral, kókuszreszelékkel szórják meg. Legnépszerűbbek a mogyorós, fahéjas, mentás, pisztáciás és mindenféle gyümölcs aromás lokumok. Elkészítésekor emulzió stabilizátorként szappanfüvet is hozzáadnak.
- Végül a Kanafeh, egy krémsajttal töltött sült tészta. Úgy készül, hogy a tésztát, (ami kb. olyan, mint a kínai üvegtészta, vagy rizstészta) vajban vagy pálmaolajban kisütik, majd valamilyen krémsajttal (pl. Semneh, Nabulsi) megtöltik. Ezután egy másik réteg sült tésztával befedik. A sütés végső perceiben, cukor, rózsavíz és narancsvirágból készült sziruppal bőven meglocsolják. Törökországban divat a tészta felső rétegét ételszínezékkel vörösre festeni és az oldalát meg a tetejét apróra tördelt pisztáciával beszórva tálalni (lsd a képen).

Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék
- A rózsa viharos múlttal dicsekedhet. Eredeti hazája az északi mérsékelt égöv, de a trópusi hegyvidékeken is előfordul. A görögök a szerelem, az életöröm jelképeként Aphroditének és Dionüszosznak ajánlották, templomaikat díszítették vele. A legrégebbi rózsáról készült festmény, úgy 3500 évvel ezelőtt készült és egy knosszoszi palota falát díszíti. Rodosz sziget virága is a rózsa, erről kapta a nevét. Az első rodoszi pénzérmén is rajta volt. Homérosz eposzában a halott Hektor testét Aphrodité rózsaolajjal kente be. Rómában a bátorság jelképe volt, később Augusztus császár idején a szerelem, vonzódás virága lett. Rózsaszirommal szórták fel a termeiket, boros kelyhükbe rózsaszirmot áztattak a gazdagok, párnáikat ezzel töltették meg. Állítólag Elagabalus császár (i.sz. 218-222), azzal lepte meg a vendégeit, hogy a terem mennyezetébe beépített szerkezet segítségével rózsaszirommal árasztotta a megjelenteket. Olyan tömegben hullott rájuk a rózsa, hogy néhányan meg is fulladtak.
- A rózsát az ókorban meleg vízzel töltött csövekkel fűtött üvegházban nevelték, hogy egész évben virítsanak. A Római Birodalomban annyira túlzásba vitték a termesztését, hogy még a gabonát is kiszorította, így azt Egyiptomból kellett behozatniuk.
- A perzsa városok szintén évezredekkel ezelőtt kezdték termeszteni a rózsát. Tőlük került át Babilonba, ahol az államhatalom jelképe lett. Sargon király már ötezer évvel ezelőtt rózsafákat ültetett. Konfucius, pekingi rózsakertjéről is sokan hallottak, az indián rózsakertekről Kolumbusz hozta az első híreket. Mexikóban az azték kertek dísze volt. A mórok mindig híres rózsatermesztők voltak, Észak-Afrikában kultusza volt, de az arab, török kertekből sem hiányozhatott a rózsa, illatos olaja miatt. Feljegyezték, hogy a IX. század elején a bagdadi főpénztáros 300.000 korsó rózsavizet követelt adó fejében. Magyarországon a Rózsadombon eltemetett Rózsák atyjáról,-Gül Babáról szóló elbeszélésekből tudjuk, hogy aki a török háremkertek rózsáit megdézsmálta, halál fia lett.
- A kereszténység a rózsát eleinte bűnös virágnak tartotta, később Szűz Mária virága lett. A fehér rózsa, Mária öröme, az arany rózsa a megdicsőülés jele a mai napig. Szent Domonkos imafűzére szorosra préselt, ragasztott rózsaszirmokból készült, ezért lett rózsafűzér a neve. Úrnapi körmeneteken rózsaszőnyegen lépkednek a hívek. VI. Adorján, az utolsó német származású pápa (1521-23) amikor megalapította az Erény Arany Rózsája rendet, a titoktartás jeleként a gyóntatószékére rózsát vésetett. A sub rosa alatt vallott dolgok a 16. század óta titoktartást jelentettek,-ez a szokás egyesek szerint onnan ered, hogy Cupido, (Ámor, Erosz) a szerelem istene rózsát ajándékozott Harpokratésznak, a hallgatás istenének, megvesztegetésül, hogy ne árulja el Vénusz szerelmi ügyeit, mások szerint viszont a görögök a Xerxész, perzsa király elleni döntő ütközet tervét egy rózsalugasban készítették elő. Tény, hogy még századokon át szokás volt a terem mennyezetére rózsát függeszteni. A sárospataki várban ma is Sub Rosa teremnek nevezik azt a szobát, ahol az 1666-1671-es Habsburg ellenes, Wesselényi összeesküvés titkos megbeszélései folytak. Az egykori Rózsanap, május 11-e, később beleolvadt Pünkösdbe. A lovagkorban a rózsa a csipkebokorral befuttatott várkastélyok világának, a lovagi történeteknek a virága lett. A Grimm testvérek Csipkerózsika meséjében állítottak emléket ennek a kornak. Pedig a francia kertekbe és szokásokba már a XIII. században bevonult, és máig sem lankadt a kultusza. Mesélik, hogy Marie Antoinette 1770-ben XVI. Lajoshoz utazván, egy éjszaka Provence-ban szállt meg, és a helyiek a virág illatos szirmaival ágyaztak meg neki. A XIX. század elején 2000 rózsafajta bontotta ki virágait a Luxemburg parkban. III. Napóleon fontainebleu-i kastélya elképzelhetetlen lett volna nélküle….
- A rózsa hosszú életű lehet, de persze 1000 évig nem élhet, mégis ezt terjesztik róla a németországi Hildesheim papjai, ahol a katedrális oltárfülkéjében növő rózsáról azt állítják, hogy többezer éves, és ezt egy mondával támasztják alá. “815-ben, Jámbor Lajos (Ludwig) egy vadászat alkalmával elszakadt a kísérőitől, és az erdőben töltötte az éjszakát. Amikor másnap visszatért a kastélyába, észrevette, hogy elvesztette az ereklyetartóját. Visszament hát az erdőbe, és nem messze attól a helytől, ahol aludt megtalálta a keresett tárgyat, egy vadrózsabokor védelmében, ami olyan szorosan tartotta, hogy nem tudták lefejteni róla. A király ezt égi jelnek vélte és egy kápolnát emeltetett fölé. Később a hely püspöki székhely lett, majd felépült a Hildesheim katedrális”.
- A rózsakultusz Európában a 19. század közepén tetőződött. A leghíresebb rózsakertek Belgiumban, Ausztriában és Németországban ekkor létesültek. A rózsa szépsége miatt kedvelt témája lett a művészeti alkotásoknak, festményeknek, portréknak, a különleges fajtákról bélyegeket bocsájtottak ki stb. A leghíresebb rózsás könyv illusztráció, az 1305 és 1340 között írt Mannesse kódex, (Zürich), egy ismeretlen széplélek, németül, szerelmes költeményeket írt bele. A luxembourgi születésű, belga botanikus Pierre-Joseph Redouté vízfestményeiről, akvarell rózsáiról híresült el. Henri Fantin-Latour csendéletfestőről egy rózsafajtát neveztek el hálából (a fantin latour-t), az impresszionisták, Claude Monet, Paul Cézanne és Pierre-Auguste Renoir is rajongtak érte.
- Magyarországon Jókai Mór két romantikus regényében is népszerűsítette a rózsát, az 1854-ben keletkezett: A fehér rózsa címűben, (ami részben Törökországban játszódik), és az 1892-ben írt: Sárga Rózsa kisregényében, amiben egy Belgiumból származó, sárgarózsa bokor okoz bonyodalmakat, főleg, amikor egy szép, falusi lány a hajába tűzi.