Eper és sör

Eper és sör

- A boltokban már megkezdődött az eperszezon, ugyanis az üvegházak melegében már javában terem. Az igazi szezonja azonban inkább május-június, amikor az eperföldeken is megkezdődik a begyűjtése. Magyarország legfontosabb epertermesztő vidéke a Somogy megyei, Csököly környéke. A falu lakosságának jelentős része foglalkozik a gyümölcstermesztéssel, az eperből mézet, pálinkát, lekvárt készítenek, évente még eperfesztivált is rendeznek.
- Világviszonylatban azonban a legnevezetesebb epertermő terület a Mexikó középső vidékén, Guanajuato államban lévő, Irapuato és környéke. Emiatt Irapuatót a „világ eper fővárosának” nevezik, ahol szintén rendszeresen szerveznek eper fesztivált. Az eper európai fővárosa viszont a Meuse folyó völgyében megbújó Wépion nevű, vallon falu (Belgium), ahol ilyenkor tavasszal élményekben gazdag sétát tehetünk a gyümölcsös kertben, csak követnünk kell az útmutató táblákat, melyek elvezetnek az őshonos és egzotikus eper fajtákhoz. A 60 hektárnyi farmgazdaságban nemcsak nézni lehet, de szagolni, kóstolni is.

Az eper története
- Az epret már a római korban ismerték, főként orvosi célokra használták, például depresszió ellen. Elsőként a franciák kezdték nemesíteni a 14. században. A korabeli írások szerint V. Károly (1364 – 1380) királyi kertjében 1,200 eper palántát kultiváltak. Nyugat-Európában a 15. század közepén a szerzetesek folytatták az epertermesztést, vadon nőtt változatait előszeretettel ábrázolták botanikai feljegyzéseikben. Olaszországban, Flandriában, a Németalföldön, és az angol miniatűr festészetben is kedvelt téma volt az eper ez időtájt.
- A legrégebbi kertészeti kézikönyv 1578-ból származik, amely eperműveléssel kapcsolatos jó tanácsokat tartalmaz. Angliában a 16. század közepére már általánosan elterjedt gyümölcs volt. Az epret, tejszínnel, Thomas Wolsey, VIII. Henrik legfőbb tanácsadója, egyben York érseke hozta divatba az angol udvarban. A 16. századra az epernek már 3 fajtája volt ismert, a F. vesca, F. moschata, F. viridis, a növényeket ivartalanul szaporították, a futók levágásával.
- A F. virginiana eperfajta, viszont Észak-Amerikából került át Európába a 17. században. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a virginiana később része lett az eper kultúrtörténetének, ugyanis ennek a fajnak köszönhetően kezdett elterjedni Európában, de tömegtermelése csak a 18. században kezdődött meg, amikor egy francia utazó, Chiléből magával hozott egy eper palántát.
- A f. chileoensis eperfajtát, a chilei mapuche, huilliche indiánok ismertették meg a spanyolokkal a 16. században, amikor gyarmatosították őket. Ennek ellenére csak 200 év múlva, 1765-ben honosították meg Európában, ahol először érdekes dolog történt, ugyanis a növény hiába nőtt erőteljesen, mégsem termelt gyümölcsöt. Csak 1766-ban derült ki, hogy a nőivarú növények csak a f. moschata, f. virginiana, és f. ananassa fajoknál termeltek gyümölcsöt. Amikor a botanikusok rájöttek, hogy a chilei eper fajták között vagy csak férfi, vagy csak női virágok léteznek, a chilei epernek Európában csökkenni kezdett a népszerűsége, kivéve a franciaországi Brest környékén, ahol a mai napig terem a chilei eper. Apropó Franciaország az első hivatalos eper ültetvényt, Franciaországban, Bretagne-ban, a 18. század végén jegyezték be.

Wépion, az eper birodalom
- Az epret és szamócát már több, mint 150 éve termesztik Wépionban, ahol a falu mikroklímája és a talaj is rendkívül alkalmas az ilyen típusú növénykultúrához. A gondosan válogatott és különösen zamatos epréről elhíresült faluban az epertermesztés már a 17. század közepe óta gyümölcsöző üzlet. Sok belga ember számára nem véletlen, hogy Wépion nevének hallatán azonnal a szamóca ugrik be.
- Az első doboz wépioni epret, egy évvel ezelőtt fedeztem fel egy brüsszeli piacon. Fél kilót, 6 euróért árultak. Miután egy hét alatt 3-4 dobozt eltüntettem, úgy döntöttem, hogy ellátogatok a Meuse folyó partján lévő Wépionba, hogy kinyomozzam, mi ez a nagy felhajtás körülötte! A La Criée de Wépion nevű farm, Brüsszeltől mindössze 50 kilométerre fekszik. (Namur központjától 8 kmre). Amikor a húsvéti szünetben megérkeztem a La Criéebe, az első amit megtudtam, hogy a gazdaság fő épülete egy régi aukciós házból lett átalakítva. Mint kiderült a vasárnapi kirándulásom szerencsésen egybeesett az éves nyílt nappal. A főépületben derékig érő földieper halom fogadott, és lapos fatálcákon mosolygó gyönyörű eprek, de még időm se maradt felmérni a terepet, amikor megjelent Paul Gobiet úr, a La Criée árverezője és szóvivője. Miután bemutatkozott, és köszöntötte a csoportot, megkezdődött az 1 órás gyalogtúra. Gobiet úr először az eperfarm 20. századi történetével ismertetett meg minket: a szövetkezet 1962-ben kezdte megszervezni az epertermelők egyesületbe tömörítését a régióban, az árak egységesítésével együtt. Az erőfeszítések ellenére, a családi epertermelők fokozatosan eltűntek, így a Vallon régióban mindössze egy tucat nagy gazdaság maradt (nem csak Wépion és Namur körül termelnek epret, de a szomszédos tartományokban, Hainaut és Liège-ben is).
- A wépioni és namuri gazdaságokban, évente mintegy 400 tonna epret termelnek, a vallon régióban, kb. 4000 tonnát, mindkettőt messze túlszárnyalja azonban az évente 40.000 tonnát produkáló Flandria, Belgium holland nyelvű tartományai. A wépioni eper emiatt a 21. századra szoros versenyben találta magát, nemcsak a Belgiumon belüli termelőkkel, de a holland és a spanyol epergazdaságokkal is, mégis, a konkurencia ellenére (mert nagy mennyiségben exportálják Belgiumba),a wépioni epernek mind a volumene, mind az ára miatt sikerült megőriznie a vezető szerepét a regionális eper piacon. (Azon kívül a La Criéeben termelt földieper 100%-osan organikus, nincs tele vegyszerrel vagy ételszínezékkel, mint a spanyol vagy a kínai eper.) A La Criée de Wépion márka továbbra is a legkeresettebb termék a brüsszeli szupermarketekben, és a szabadtéri piacokon, késő tavasz, és nyár során.
- “Az igaz, hogy Belgium északi részén is nagyon jó epret termelnek,- ismerte el Gobiet úr diplomatikusan,- de a wépioni La Criée farmgazdaságból kikerülő epernek nincs párja, kiváló cukorszintje, teljes érett állapota, és utolérhetetlen íze, illata miatt.” Sétánk során Gobiet úr persze megemlítette a híres wépioni eper mítoszt is, mely szerint a talajnak és a ködnek fontos szerepe van a csodaeper termelésében, de mindez csak mendemonda,-mondta legyintve-a Meuse folyó rejtélyes hatásával együtt, mert a wépioni eper titka a mód, ahogy szedjük. A La Criéeben ugyanis csak akkor szedik le, amikor teljesen érett. A szárát gondosan levágják. A szedők szándékosan hosszúra növesztik a körmüket, és egyenként válogatva helyezik az epreket dobozokba, így akadályozzák meg, hogy sérülés érje. A virágok megtermékenyülése után 26-30 nap múlva érik be a termés. Az eper genetikai adottsága a folyamatos érés, amely az elsődleges terméseknél kezdődik és fokozatosan a kisebb rendű terméseken folytatódik, ezért 2-3 naponta szednünk kell, ez az érés ideje alatt összesen 10-12 alkalmat jelent. Szedésre legalkalmasabbak a délelőtti órák, amikor a termés felületéről már felszáradt a harmat, de még nem melegedett fel túlságosan, ugyanis a nedves vagy felmelegedett eper gyorsan romlik nehezen tárolható. Friss fogyasztásra a termést kb. 1 cm-es kocsánnyal és csészelevelekkel együtt, a felhasználás jellegétől függően 3-5 kg-os rekeszekbe, vagy rekeszekben elhelyezett 0,5 kg-os dobozokba szedjük délután. A termés válogatását és osztályozását már a szedéskor kell végezni, így az átrakással nem okozunk több sérülést. A friss, fogyasztásra szedett termést szállítás előtt gyorsan le kell hűteni, szállítani 0-2 fok közötti hőmérsékleten lehet. Az esti árverés után az eprek ezekbe a lehűtött teherautókba kerülnek és egy éjszakán át tartó utazás után osztják szét a brüsszeli szupermarketekbe és a gyümölcspiacok között. A konzerv- és hűtőipar igényli a közepes nagyságú, egyenletes felületű, tömör húsú, világos vörös színű termést, amely mélyfagyasztás után is megőrzi ezeket a tulajdonságokat.
- Amint az idegenvezetés véget ért, egy doboz eperrel a kezemben távoztam, azt nassolgattam  a Musée de la Fraise felé vezető úton. A kis Eper Múzeumnak az egykori Mosan -Meuse stílusban épült kertészlak ad otthont, a város fő utcáján, a Chaussée de Dinant-on. Itt aztán minden az eperről szólt, a város nagykereskedői büszkén pózoltak a szamóca kosarak-tálcák mögött, az éves eper felvonuláson mókás jelmezekben osztogattak epret a közönségnek, az első szervezett eper fesztivál 1933-ban volt Wépionban stb. A múzeum boltjában sok finomságot árultak, sőt még kóstolni is lehetett, epersört, likőrt és eper pálinkát, a gyerekek meg eperszörpöt, a szakácskönyvekből, képekből sok mindent meg lehetett tudni az eper felhasználásáról, amely nyersen, cukrozva, vagy tejszínhabbal dúsítva mindig kedvelt édesség volt. Napjainkban kitűnő süteményekbe, főleg gyümölcstortákhoz, szörpnek, bólénak és gyümölcsbor készítésére is alkalmas, plusz Belgiumban sörkészítésre is! A vidék szenzációs söre La Wépionnaise márkanév alatt fut, az emblémája egy kis vakond.
 

0 hozzászólás

Hozzászólás írása

Megjegyzés: A weboldalunkon beküldött hozzászólásokat moderátoraink a nap 24 órájában ellenőrzik. Az elküldött hozzászólás a weboldalon megjelenik ugyan azonnal, de moderátoraink kifogásolható tartalom esetén a Felhasználási feltételeknek megfelelően bármikor törölhetik.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned *