Március 15-ei étkek

Március 15-ei étkek

- Az idén március 15.-én úgy döntöttünk, hogy felkeressük Habsburg Ottó pöckingi házát. Körülbelül 5 évvel ezelőtt egy bicikli körutam során fedeztem fel, hogy Sissi possenhofeni kastélya fölött található utolsó magyar királyunk háza. Sissi csak Posszinak becézte a Starnbergi tónál lévő nyári Wittelsbach rezidenciát, itt találkozott nyaranta unokatestvéreivel, többek között Ludwiggal is. Valószínűleg ugyanilyen kedves emlékei lehettek Possenhofenról Habsburg Ottónak is, amikor úgy döntött, hogy itt, ebben az elegáns, kis községben telepszik le. A főherceg, 2011-ben bekövetkezett haláláig itt élt, (miután száműzték Ausztriából) ami érdekes, hogy az ő és Sissi emlékére még ugyanabban az évben, a helyi hév (S-Bahn) állomás mellett egy Sissi múzeumot alapítottak (az osztrák uralkodók portréi mellett rengeteg magyar vonatkozású emléket is kiállítottak). Miután pár fényképet készítettem a Starnbergi tóról és Habsburg Ottó házáról, delet harangoztak, ami azt jelentette, hogy eljött az ebéd ideje. A kis magyar csapat tagjaival már előzetesen megállapodtunk, hogy valami olyan éttermet keresünk, ahol Sissi vagy Habsburg Ottó, vagy mindketten megfordultak valaha. A hegyről lefelé ereszkedve aztán mindenki azon kezdett élcelődni, hogy vajon találunk-e valahol egy kiváló Jókai bablevest, Deák szeletet, de legalább egy árva mandula vagy diókrémmel töltött Kossuth kiflit? Én azonban biztos voltam benne, hogy csak tipikus, bajor ételek közül válogathatunk majd, mert valahol olvastam, hogy Sissi apjának, aki a bajor népzene, főként a citera iránti szenvedélye miatt a „Citera-Maxi” becenevet kapta, volt errefelé néhány törzsasztala, ahol nemcsak hallgatta a citera zenét, de ő maga is játszott rajta, még zenét is szerzett a hangszerre. Így esett választásunk a régi időket megőrző Tutzinger Hof vendéglőre. A tipikus bajor étteremben épphogy megrendeltük az italokat,-a férfiak sört, én viszont egy helyi különlegességet, a gyógynövény hozzáadásával készült Almdudlert,-a férfiak már koccintottak is a nagy ünnep tiszteletére, (pedig magyar ember nem koccint sörrel, mert a kegyetlen vérszomjas Haynau ezt tette az aradi vértanúk kivégzésekor, bár az utóbbit többször és többen cáfolták azzal, hogy az osztrák főtisztek inkább pezsgőztek, mint söröztek) én meg szokás szerint előkaptam a kamerámat és kattingattam. Paparazzi sétám közben, a jól megtermett tulaj, aki történetesen a mellettünk levő asztalnál ebédelt, egyszer csak felfedezte a kokárdámat,- eine Ungarin-mondta kedvesen, majd amikor elmeséltem neki, hogy mit is ünneplünk ma, meg hogy éppen a régi, helyi ételek után nyomozok, készségesen elmondta, hogy a valaha ide látogató főurak rajongtak a vendéglő gombóc variánsaiért, különösen a szalonnás gombócért, de nem vetették meg a magyar túrósgombócot és a cseh knédlit sem. Habsburg Ottó kedvence viszont a vajban párolt fogas volt.
- Szóval, míg a mi márciusi ifjaink nem voltak túl nagy étvágyúak,- mert Petőfi állítólag a túrós csuszát szerette, Jókai Mór viszont a csirke zúzáját, a combját, meg a libamellet (hidegen), oké tavasszal a tárkonyos bárányt is nagyra becsülte mindenféle hüvelyes veteménnyel együtt,-addig az itteni uraságok testes, kalóriadús, paraszti ételekkel lakatták jól magukat.
- Végül a férjem, Jókai tiszteletére pulykaszeletet rendelt, 3 féle gombával és nokedlivel (Jókai nagyon szerette a tinoru gombát tojással, a kucsmagombát hússal töltve, a korallgombát tejfölben dinsztelve). Én Habsburg Ottó ízlésében bízva a háromféle halat kértem burgonyával, a többiek viszont az ellenség menüjét, a Metternich pecsenye tálat akarták kipróbálni. Nos, mindenki jól választott, mert hamarosan csak az állkapcsok néma csattogását lehetett hallani, de később “társulatunk” erdélyi történésze a pillanat varázsától megrészegülve, Jókai tavaszi kedvencéről halászott elő egy régi anekdotát. A komáromi kőttesről volt szó, ami kicsíráztatott búzából készült étel volt a 19. században, amikor még mozsárban törték össze. A levét kicsavarták és megszűrték, majd liszttel összekavarták, és megsütötték. -Olyan édeskés puliszka íze volt– állította a Ludasból származó István, -és ezen kívül a bodros kék káposzta, füstölt disznóorjával, mézzel, mazsolával és sült gesztenyével-t, Jókai bármikor szívesen fogyasztotta”. A finom, laktató ételek után a desszertnél azonban visszafogtuk magunkat és közösen rendeltünk egy hatalmas tányér császármorzsát, a Kaiser Smarnit, aminek Németországban több változata is létezik, aszerint, hogy miből készül, úgymint lisztből, búzadarából, vagy akár a kettő keverékéből is. Az osztrák császármorzsa mindig liszttel készül és inkább a palacsintatésztára hasonlít. Eredetéről különféle legendák keringenek, állítólag Ferencz József császár kedvence volt. Más források szerint viszont Sissi, aki mindig nagyon ügyelt a vonalaira, egy nap megkérte a possenhofeni főszakácsot, hogy neki csak valamilyen könnyű desszertet készítsen. Az elkészült étellel azonban nem volt elégedett, ekkor Ferencz József megnézte, hogy “na milyen vacakot készített a szakács”.-s neki viszont annyira ízlett, hogy a felesége adagja után még a maradékot is befalta. Az osztrákok, a császár emlékére azóta is porcukorral, alma-vagy ribizli szósszal tálalják, a bajorok viszont cukros-fahéjas vajban és portóiban párolt szilvával fogyasztják (mi is egy ilyet kaptunk).

A képen látható Metternich pecsenye receptje háromféle húsból készült gombával:
Hozzávalók:
4 db, egyenként 8–8 dkg marhaszelet, disznó és pulykaszelet, só, bors, 20 dkg gomba, 3 dkg vaj, 3 db paradicsom, 1 db kisebb szarvasgomba, 1 dl pecsenyelé, 2 evőkanál tejszín és 2 evőkanál tejföl
Elkészítése:
Elkészítjük a nokedlit. A meghámozott paradicsomokat kockákra vágjuk. A szarvasgombát apróra feldaraboljuk. A kész nokedlit egy kis vajban a paradicsommal és a szarvasgombával megpároljuk. A húst kiverjük, a szeleteket összetekerjük és rögzítjük egy főzéshez használt spékelő tűvel, sózzuk, borsozzuk és vajban rövid ideig, “angolosra” sütjük. A többi feldarabolt gombát szintén forró vajban megpároljuk, pecsenyelével felöntjük, majd vajat és tejszínt adunk hozzá és még néhány percig forrni hagyjuk.
Tálalása:
Melegített tálra rakjuk a húsokat, rájuk öntjük a gombás, tejszínes mártást, végül a nokedlit is mellé tesszük.

0 hozzászólás

Hozzászólás írása

Megjegyzés: A weboldalunkon beküldött hozzászólásokat moderátoraink a nap 24 órájában ellenőrzik. Az elküldött hozzászólás a weboldalon megjelenik ugyan azonnal, de moderátoraink kifogásolható tartalom esetén a Felhasználási feltételeknek megfelelően bármikor törölhetik.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned *