Kelkáposzta, a szegény rokon

Kelkáposzta, a szegény rokon
Szerző: admin

Hajdanában, amikor még a kelkáposzta éppen olyan mindennapos betevő falatunk volt, mint az ugyancsak feledésbe merülő bab-, lencse- vagy sárgaborsó főzelék, a második világháború utáni szűkösebb esztendőkben, majd a múlt századi „átkosban” vagyis a ’50-es-’70-es évek ’ idején. Ma már egyáltalán nem, na, jó, csak igen ritkán szerepel a kisebb-nagyobb vendéglők, éttermek étlapján, elvétve a közétkeztetésben, meg némely idősebb háziasszonyok, konzervatív konyháiban, még ama bizonyos szaftjával nyakon löttyentett sertésfeltéttel sem… Félreértés ne essék, nem az ötvenes évek puritán háztartását, vendéglátós világát sírom vissza. Odahaza olykor-olykor, különösebb takarékoskodás nélkül bekanalazunk egy majoránnás, fokhagymás, krumplival dúsított kelkáposzta főzeléket, vagy egy rakott kelt. Még az is megesik, hogy utána jóízűt csettintünk, ami kétségtelen jóllakottságunk és elégedettségünk ékes bizonyítéka.

Rakva vagy főzeléknek

Ám ennél sokkal többre nem telik a fantáziánkból, még az ifjabbakéból sem. Kiment a divatból a fodros levelű, kissé hosszasan emészthető, nem ínycsiklandó illatú zöldség. Felsóhajtva elfeledkeztünk róla, nem véletlenül, mivel az iskolai napközis ebédek korokon átívelő élményéhez „őkáposztasága” kitörülhetetlenül hozzátartozott. Ráadásul a közellátási ártalomban szenvedő, igazságtalanul megunt, más becsesebb káposztafélékkel egy napon nem említhető kelkáposzta mára kénytelen-kelletlen betölti a másodrendű állampolgár szerepét az előkelőbb, rangosabb káposztafélék családjában. Gondoljunk csak a zsenge kelbimbóra, a fehér bodor kelvirágra (karfiol) vagy a könnyed, divatos, mediterrán, brokkolira micsoda sikerrel ékesíti a magára valamit is adó korszerű elveket valló táplálkozási elvárásokat. Holott a kelkáposzta nem lebecsülendő étek.  A keresztesvirágúakkal és a „sötétzöld” zöldségekkel egyformán rokonítható értékes vitaminforrás. Különösen sok karotint, főleg bétakarotint tartalmaz, ami a késő téli, kora tavaszi időben sokat érő erény. Hatékony antioxidáns, mely az úgynevezett szuperoxidokat – sok mással együtt - hatástalanítja. A benne található tetemes mennyiségű klorofil és C-vitamin télen különösen nélkülözhetetlen, megakadályozza a nitrozamin - mely az egyik legerősebb rákkeltő anyag -, képződését. Úgy tartják, aki rendszeres fogyasztója a keresztesvirágú zöldségeknek, jó eséllyel elkerülheti a szájüreg-, nyelőcső-, gyomor-, bél-, tüdő- és hólyagrákot.  A bodros levelű zöldség még A-, B-,K-vitaminban is gazdag, mi több közepes mennyiségű kalciumot is tartalmaz. Bőségesen található benne kálium, folsav és rostanyag. Hasznos táplálék fogyókúrázóknak mivel nehezen emészthető, feldolgozása sok energiát igényel a szervezettől. Erős rostjai miatt leforrázzák, első vizét sokszor elöntik, és csak a második főzővízbe szórnak köménymagot és fokhagymát, melyből mindhárom kiváló társa e káposztának, s megakadályozója a puffadtság, teltség érzetet. 
 
Fájdalmaink enyhítője
 
A népi gyógyászatban hát-, derékfájásra, reumatikus fájdalmakra eredményesen alkalmazzák: nagyobb, külső leveleit húsverővel laposra verik, enyhén bekenik mézzel, majd a mézes felével a fájótestrészre tiszta ruhával rákötik. Egy éjszaka elmúltával a fájdalom enyhül, majd elmúlik. Az ókoriak még többet tudtak róla, a daganatokat, a tüdőbajt orvosolták a fodros, sötétzöld levelekkel. A káposztafélék már a kőkorszakban sem voltak ismeretlenek.  A kelkáposzta elterjedése, termesztése Kr.e. a 4. századra tehető, először Plinius említi a nevét, de még nem egészen azt a fajtát, amit ma ismerünk. Hazánkban a 17. században, próbálkoztak termesztésével. Először 1664-ben Lippay János jezsuita pap, jeles botanikus ír róla a Veteményeskert című munkájában. A tömör, közepes nagyságú, sötétzöld fejek a legtovább eltarthatók és a használhatók. Fagytűrő, átteleltethető. Ennyi jó, értékes tulajdonság után semmi ok sincs rá, hogy ne kapjon helyet újból az asztalainkon vagy a kisvendéglők, éttermek napi ajánlatában. 
 
  Húsos töltött kellabda

Hozzávalók:
1 fej, kb. 1 kg-os, kelkáposzta
a töltelékbe:
15 dkg rizs, 1 kiskanál ételízesítő por,
1 mokkáskanál só, 2 evőkanál olaj
1 fej közepes vöröshagyma
25 dkg darált sertéshús
1-1 mokkáskanál majoránna, kakukkfű,
fekete bors, só, 1 tojás
a kikenéshez:
diónyi vaj
a tetejére:
1,5 dl tejföl, 1 tojás tojássárgája
10 dkg reszelt füstölt sajt
fél csokor aprított petrezselyemzöld

1. A kelkáposzta külső, fodros leveleit lefejtjük, a torzsáját óvatosan kimetsszük, hogy a fej egyben maradjon. Enyhén sós vízben hárompercnyi forralás elteltével, egészben kiemeljük és lecsöpögtetjük.
2. Közben a rizst – beledobva az egészben hagyott, megtisztított hagymát - összekeverve az ételízesítő porral, a sóval, az olajjal, három és fél deci sós vízben, lefödve, 35 perc alatt lassútűzön puhára főzzük. Lehúzzuk a tűzről, tiszta konyharuhába bugyoláljuk, és további 15 percig hagyjuk, hadd párolódjon a saját gőzében tökéletesen puhára, a végén a hagymát vegyük ki.  
3. A főtt kelkáposztát leöblítjük és egy vékonyan kivajazott tepsibe vagy tűzálló edénybe ültetjük, majd leveleit gyengéden szétnyitjuk, csak annyira, hogy épségben maradjanak, de ne essen szét, lehajtogatjuk. A káposzta apró, tömör közepét késsel kimetsszük, felaprítjuk és a megfőtt rizshez adjuk.
4. Ezután a darált húst alaposan összedolgozzuk a fűszerekkel, a sóval, az egész tojással és a rizses masszával. Miután a káposzta tömör belsejét kiemeltük a húsos töltelék egyharmadából formázzunk a közepére egy labdát. Az első leveleket szorosan tapasszuk rá, sőt egy újabb sor levelet is illesszünk hozzá. Majd újabb töltelék és újabb ráhajtogatott levélsor következik. Addig rétegezzük, amíg tart  a hozzávalókból. Végül tömött labdacsot kapunk, négy-öt hústűvel rögzítjük a nem engedelmeskedő kelleveleket, ha ez nincs, cérnával is átköthejük. Tejföllel elkevert tojássárgájával megkenjük. A tetejére ráhintjük a reszelt füstölt sajtot, és a petrezselymet, majd közepesen meleg sütőben (kb. 180°C) 30 percig sütjük.
5. Tálalás előtt a hústűket kihúzzuk, vagy a cérnát lefejtjük. Érdemes legalább húsz percig pihentetni és hadd hűljön ki, majd mint a tortát cikkekre vágjuk.
 
  Tonhallal töltött kel
paradicsommártásban


Hozzávalók:
8 ép, nagyobb kelkáposztalevél
60 dkg tonhal
1 mokkáskanál petrezselyemzöld
1 mokkáskanál bazsalikom
1fej vöröshagyma
4 dkg margarin
2 kis doboz sűrített paradicsomkonzerv
(egyenként 7 dkg-sak)
2 dl víz


 

1. Forró vízbe dobjuk a kelkáposztaleveleket, 10 percig főzzük. Leszűrjük, és hagyjuk kihűlni.
2. Ezalatt a tonhalat ledaráljuk, ha netán akadna benne szálka kihúzzuk, sózzuk, borsozzuk és apróra vágott petrezselyemzölddel és bazsalikommal fűszerezzük.
3. Az ízes halas masszát a kellevelekbe töltögetjük, és a levél két végét ráhajtva összegöngyöljük.
4. A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk és a margarinon halvány sárgára pirítjuk. Hozzáadjuk, belekeverjük a sűrített paradicsomot, kissé megsózzuk, s ebbe is belemorzsolunk egy kevés bazsalikomot, majd a vízzel felengedjük.
5. Ebbe a paradicsomos mártásba fektetjük a töltött kelkáposztaleveleket, és előmelegített sütőben, közepesnél alig kisebb lángon kb. 45 percig sütjük. Főtt barna rizs illik mellé köretnek.
 
                                                                                                       Járay Mari
 

0 hozzászólás

Hozzászólás írása

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Megjegyzés: A weboldalunkon beküldött hozzászólásokat moderátoraink a nap 24 órájában ellenőrzik. Az elküldött hozzászólás a weboldalon megjelenik ugyan azonnal, de moderátoraink kifogásolható tartalom esetén a Felhasználási feltételeknek megfelelően bármikor törölhetik.