- A Buzzfeed kb. 2 héttel ezelőtt megjelent posztja, a 33 magyar étel, amit a világnak ismernie kell címen akkora online lázat okozott, hogy csak az index facebook-os megosztását több, mint 700 000-en látták. A cikk kapcsán, volt akinek a keblét azonnal elöntötte a nemzeti büszkeség, mert örült, hogy a sok negatív kritika után végre valami szimpatikus dolgot is olvas Magyarországról (és nemcsak ő, de az egész világ is), a listára felkerült ételek kapcsán viszont megoszlottak a vélemények. A sznobok és öntelt hazafiak azonnal felhördültek a rántott sajtot felfedezve. Végülis egyetértek velük, mert ez az előétel nem magyar specialitás, annál inkább a rántott gomba, tartár mártással, a tormás sonkatekercs, majonézes burgonya, kaszinó tojás, libamáj! Ezekkel az előételekkel, vagy nevezzük őket hideg konyhai készítményeknek, még a legfinnyásabb francia gourmandból is -Fantasztikus! Kitünő! -elismerő szavakat sikerült eddig mindig kicsalnom. Aztán ott van a konyakmeggy, az eredeti Stühmer által forgalmazott, aminek egy német tanítványom szerint nincs párja. Miért nincs a listán? Pedig ugyanúgy el kéne hencegnünk vele, mint ahogyan az osztrákok csinálják a Mozart kugelnjükkel és gyorsan levédetni, még mielőtt a Mon chéri gyár rájön arra, hogy mennyivel finomabb, a kevésbé ismert, magyar konyak meggy, a fekete csokis bevonat miatt, a szörnyű, rózsaszín krém nélkül. Aztán voltak, akik a 33 felsorolt étel láttán azon nyomban találgatni kezdtek, hogy vajon melyik ételnek lenne 100%-os esélye a világ meghódítására. Nos én is csatlakoztam hozzájuk és két évtizedes külföldi tapasztalataim alapján, valamint barátaim és ismerőseim véleményét figyelembe véve a következőket állapítottam meg:
- Minden népnél, nemre, korra, foglalkozásra, nemzetiségre való tekintet nélkül abszolút első helyen áll a pörkölt és a gulyásleves. A világ legfinomabb, legjobban megkomponált ételei, méltán büszkék lehetünk rájuk (nem én mondtam, hanem szinte mindenki, aki már evett pörköltöt Magyarországon vagy magyar családoknál, mint pl nálunk). Eddig mindenkinek ez volt a numero uno/ number one, barátnak, ismerősnek, profi szakácsnak, séfnek, vagy akik a vendégségek alkalmával egyszerűen csak nem tudtak eleget enni belőle. Éppen ezért a pörkölt receptjét, mintahogy a gulyás levesét is sürgősen le kéne védetni és mondjuk otthon egy McDonaldshoz hasonló étel láncolatban népszerűsíteni, még mielőtt mások aratják le a babért. Hogy miért? Mert az EU-ban tevékenykedve és a külföldi csatornák kulináris műsorait nézve már többször megütötte a fülemet az a megjegyzés, hogy a gulyás és a pörkölt a csehek/ukránok/románok nemzeti étele!
- A listán szereplő többi étel kapcsán, általában az volt jellemző, hogy minden nemzetiség, mást talált finomnak vagy kevésbé étvágygerjesztőnek, az eltérés oka az illető nép konyhája, ízvilága, hagyományai stb. voltak, eszerint csoportosítva: az osztrákok és a németek rajonganak a legjobban a nokedlinkért, a szilvás-túrós gombócokért, kolbászokért, talán, mert ők is alapvetően kevés zöldséget esznek, (azt is főve) mint mi magyarok, viszont sok tésztát, rántott és sült húst. 2008-ban Münchenbe költözve igencsak meglepődtem, amikor egy német egyetemi tanár zárt körű rendezvényén, a desszert magyar szilvásgombóc volt, mákos-fehércsoki krémes öntettel. A gesztenyepürét viszont jobb, ha nem reklámozzuk, mert a külföldi barátaim miután udvariasan megkóstolják, a tányérjukat félretolva köszönik, de nem kérnek belőle többet: túl száraznak találják (végülis igazuk van), viszont a túrós és csokis Gundel palacsintánknak nincs párja. Akárcsak a töltött paprikánknak, aminek mindig nagy a keletje, jó sok tejföllel meglocsolva, mintahogy a pogácsának is (tavaly a legolvasottabb receptem és cikkem az angol nyelvű bloggomon a sajtos pogácsa volt).
- Ha már a desszerteknél tartunk, a madártej kapcsán nem csillan fel se az angol se a francia vendég szeme, mert Créme anglais (angol krém) vagy Úszó sziget néven mindkét országban jólismert, népszerű édesség. Viszont a lángos, megint egy sikersztori, mintahogy a kürtős kalács is.
- A húsételek közül a téli szalámira csak a németek vevők, (ma már én sem tudom megenni, mert túl zsírosnak találom) a hurka, kolbász-,mellesleg, ami külföldre eljut, de otthon is, egyre ehetetlenebb, silányabb minőségű,-általában közepes osztályzatot kap, a pacal miatt viszont egyáltalán nem kell szégyenkeznünk, a franciák, amikor megkóstolják, elismerően csettintenek a nyelvükkel, mintahogy a zúza pörkölt megízlelésekor is.
- Az egytálételek közül a rakott krumplinak legalább akkora sikere van, mint a pörköltnek, valószínüleg azért, mert rengeteg országban létezik valamilyen burgonyából készült, hasonló egytál étel, de a magyar rakott krumpli különlegessége a benne lévő kemény tojás, a kolbász és a tejföl.
- Az ázsiai népek viszont a leveseinkért vannak oda. Amúgy nekik, úgy ahogy van, sokkal jobban ízlik a kelet-európai konyha, mint a nyugati, köztük is a magyar ételeket tartják a legfinomabbaknak, (újabb plusz pont), Magyarországon egyedül a jó halételeket hiányolják. A körözöttet viszont kihúznám a 33 legkiválóbb magyar étel listáról, mert a németek túrós, Camembert sajtos, tejszínes-tejfölös, köménymagos, sörös óbadzdája messze „übereli” a magyart. A lecsóról, mi magyarok azt gondoljuk, hogy világklasszis, nincs hozzá hasonló, finom étel, pedig ha egy mediterrán országból érkező elé tesszük, azt hiszi, hogy a ratatouille egy zsíros-magyaros változatával van dolga. Aki viszont a halászlevünket kritizálja, az valószínüleg még nem kóstolta meg soha a franciák nemzeti ételét, a bouillabaisse-t (hallevest). Nekem sajnos már volt szerencsém hozzá, háromszor is, 3 különböző helyen (Cassisban, a Bouillabaisse hazájában, San Franciscoban a kikötő egyik legjobb halvendéglőjében és Kemptemben), de mindenhol ehetetlenül pocsék volt.
- A Silvia’s Hongaarse keuken című flamand, a Let’s eat something good című angol könyvemben, a magyar ételeket próbáltam népszerűsíteni külföldiek számára.
Buzzfeedet nézted? Mert ott megtalálod...
Egyébként egy fél magyar, fél nigériai származású nő írt egy cikket...a magyar ételekről...abból mazsolázta ki az index is a 33 magyar ételt, amiről megoszlottak a vélemények...mint pl a lecsóról, vagy a rakott krumpliról...
Jó lenne, ha a URL valahol megtalálható lenne, nem csak hogy: Buzzword, mert ott nem találok semmit.
Köszi szépen. bátorság kell hozzá, meg hogy merjen az ember kockáztatni....
Szeretem olyan emberek véleményét és élményeit olvasni, akik más helyről, másképpen látják a dolgokat. Na, és van realitás érzékük, mert az fontos. Drukkolok Neked, hogy valóra váljon az étterem, és a többi terved.
Nyílt egy magyar bolt a müncheni piacon kb 1 éve, de csak most fedeztem fel (nincs időm, mert ingázom Belgium és Németo között) a férjem nagy lelkesen vett náluk hurkát, meg kolbászt...ja 5.90 ért lehet gulyás levest is enni náluk, van túró rudi, meg mangalica kolbász és rengeteg paprika, ami számunkra nagy kincs, de a németek nem használnak annyit, mint mi, másrészt meg teljesen mindegy nekik, hogy a paprika honnan való...nos a véreshurkát beraktuk a sütőbe, már akkor enyhén dögszaga volt...a kolbászról nem beszélve, szerintem egy többször kifagyasztott vmi lehetett ..az egyedüli ehető kategóriába a májas tartozott..de úgy megundorodtunk, hogy nem hiszem, hogy rendszeres vásárlók leszünk...és megint a marketing vagy a pénz a probléma, az egész bodega olyan szegényes, a tulajok barátságtalanok...a Túró Rudik a napon olvadoznak..pedig otthon már magas színvonalú az áruk kicsomagolása (Szénatéri piac, Nagycsarnok a külföldiek rohannak oda vásárolni) szóval .csak otthon kellene egy kicsit körülnézniük és itt alkalmazniuk..de kár..különben...
Igen mindig jönnek a különböző étel divat hullámok, (most írok erről egy cikket) aztán kipróbálja az ember kiszelektálja belőle, amit kedvel és visszatér a régi jól bevált ételeihez...Tavaly nyáron, amikor otthon voltam, több partira is meg voltunk híva, amin jót mulattam, hogy mindenhol a francia cukkinis lecsót reklámozták...azért mert épp akkor látták a TVben...
Már akartam egy belga csokiboltot nyitni, de Münchenben nem favorizálják...egy zenés művész vendéglő a nagy terv mint kb otthon a romkocsma...
Egyetértek..én így voltam a hallal, amikor a magyar nyelvű szakácskönyvemhez kerestem kiadót, többek között a Park kiadóhoz is eljutottam, (Stahl könyveit adták ki) nagyon kedves volt a főszerkesztőnő, de amikor meglátta a könyvemben a rengeteg halreceptet, azt mondta, hogy emiatt nem fog menni a marketing...ez volt kb 6-8 évvel ezelőtt, most meg olyan blogok a menők, ahol halat legalább 2x esznek hetente...(nos a receptektől nem vagyok elájulva) Belgium a hazája a legjobb halételeknek, ma már én is "mestere" vagyok az elkészítésének, szóval, ha már akkor kiadták volna a könyvet, rengeteget profitáltak volna belőle az emberek..mert a receptek garantáltan tiszta forrásból valók, nem internetről össze-vissza félreértett barkácsdolgok...de a hölgy de nem volt egy túl széles látókörű...
Nem szeretnék azért igazságtalan lenni a Paprikával, lehet, csak nem jött még el a tradicionális magyar kaják ideje akkoriban Biztosan mindenki a hamburgereket falta. Van ilyen, hogy valami egyszer korszerűtlennek tűnik, húsz év múlva pedig menő. Pl, már évekkel ezelőtt mondták páran,hogy vásároljunk magyar árut, magyar élelmiszereket, és akkor gúnyolódtak ezen a nagyon okosok. Most pedig már az ellenkezője lett nevetséges. Szóval, az is lehet, hogy ma már sikeres és nyereséges lenne egy ilyen magyar hálózat. Apropó, nincsenek efféle terveid?
Igen, jellemző, amit írtál. A hőbörgésről és a magyar mentalitásról nekem is széles körű tapasztalataim vannak. Talán jobb bele sem gondolni...
Ezt nem is tudtam, csak a paprika Tv-ről hallottam..Igen sajnos a magyarok borzasztó rosszak a marketingben ezt tapasztaltam/om Brüsszelben pl 1x kellett volna egy magyar estre bor, nagy nehezen felkutattam, vettem egy párat, mire a tulaj elkezdett erőszakoskodni, hogy terjesszem már neki, mondtam, hogy tegye fel magát az internetre, meg csináljon bemutatót belőle, hogy egyáltalán tudjanak róla (minden nap vmelyik belga városban van piac, csak el kell oda mennie) mire elkezdett hőbörögni, hogy mi van má', aki venni akar az jöjjön ide...hát így nem lehet businesst csinálni, utálom ezt a mentalítást (Mohamed megy a hegyhez vagy a hegy Mohamedhez?)
Érdekes cikk, és teljesen igazad van a levédetéssel kapcsolatban. Viszont régen, kb. húsz éve volt itthon egy hálózat magyar ételekkel, (Paprika), de befuccsolt. Lehet, nagyon béna volt a marketing vagy rosszak a szakácsok. Egy ismerősöm Kanadába költözött, és "lángos-király" lett, de nagyon nehezen indult be, iszonyúan nehéz volt neki elérni, hogy megéljen ebből a biszniszből. De most már jól megy a sora.